2009. október 26., hétfő

Tíz év

Szombaton volt a 10 éves érettségi találkozónk. (Nem, nem októberben érettségiztünk. Igazából nem is tudom, miért ősszel tartottuk, de végülis mindegy.) Mindenki megdöbben azon, hogy de. 10-kor kezdődött, és estig tartott. (Nem tudom, pontosan meddig tartott, mert az elsők között jöttem el - nem szerettem a gimit, na.) Dehát lánysuliba járam, képzelhetitek mennyit tud beszélni 23 lány + még néhány meghívott tanerő. (Rengeteget.)

A ballagásunkra kaptunk egy emlékkönyvet. Ezt a hagyományt anno mi kezdtük el a suliban. Kíváncsi vagyok, működik-e még, de elfelejtettem megkérdezni.

Szóval az emlékkönyv. Laponként kaptuk meg, kiosztottuk/elpostáztuk azoknak, akiktől szerettünk volna bejegyzést. Ők eljuttatták az alattunk levő osztály kijelölt emberéhez, akik összegyűjtötték, rendberakták, bekötették. És a ballagás napján készen a padunkra tették.

Most előszedtem, végignéztem. Olyan emberek írtak bele szép és szívhezszóló gondolatokat, akik 10 éve nekem valamiért nagyon fontosak voltak. És azóta nem is tudok róluk semmit. Vagy csak nagyon keveset. A családom ezalól természetesen kivételt képez. Ők kapták az első oldalakat, majd egy tablókép következett, aláírásokkal a lap másik oldalán.

Utána az osztályfőnököm írása, majd 6 számomra kedves lányé: róluk néha-néha hallok is valóban. A többi osztálytárs, csak hogy benne legyenek. Négy cserkészlány: róluk sem tudok, pedig mennyi mindenen átmentünk együtt... A két legjobb gyerekkori barátnőm: velük úgy-ahogy tartom a kapcsolatot, többnyire sms-ben. 4 lányka a suliból. 5 akkori felnőtt ismerősöm. 10 tanerő, akikkel jó kapcsolatom volt (Volt ilyen is??? Bár ahogy nézem, közülük egy sem tanított engem valójában, hanem ilyen-olyan beosztásban dolgoztak a suliban. Így biztos könnyebb volt jóban lenni velük.) Az utóbbi 19 ember sorsa ismeretlen számomra.

Nagyot fordult velem 10 év alatt a világ... Akkor azt hittem, azok a kapcsolataim örökre megmaradnak, de most látom csak, mekkorát tévedtem. Új emberekkel találkoztam, új gondolkodásmódokat ismertem meg, új értékrendem alakult ki. Vajon a mostani barátaimról sem fogok tudni semmit 10 év múlva? Remélem, nem így lesz. Jobban oda fogok figyelni a kapcsolataim ápolására. Ez lesz most az újévi fogadalmam.

Hogy most nincs is újév? Tök mindegy, érettségizni se októberben érettségiztünk...

1 Megjegyzés:

kacskaringopia írta...

Ez az emlékkönyv nagyon jó ötlet, jó érzés lehet néha átlapozni. Sajnos ez nálunk is így történt, szétszéledtünk, a távolság sokat tesz!

Megjegyzés küldése