2009. október 31., szombat

Halloween



Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti.

A druidák idejében az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet - egyszerre hódolva a Napisten és a holtak Ura előtt. A kelták hite szerint ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében "léteztek". Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, és ezáltal egyengethették útjukat a mennyei örömök felé.

Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol a halottakat, és űzték el a hideget. Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a temetők kapui kitárulnak és az elhantolt lelkek útra kellnek, felkeresik egykori lakhelyüket, valamint megpróbálnak visszatérni a világba. Ezen a napon megszűnnek a határok az élők és a holtak világa között, felborulnak a tilalmak, és egy teljes napon keresztül a sötétség uralkodik. A kelták természetesen kellő találékonysággal védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megtévesszék, zavarba ejtsék, majd örök távozásra bírják.
 
Az Amerikába irányuló tömeges kivándorlás 1840 körül hozta létre a Halloween ünnepet. Ekkor az írországi burgonyaínség következtében ezrek vándoroltak ki az óceánon túlra és magukkal vitték szokásaikat az Újvilágba. Napjainkra a Mindenszenteket megelőző nap eredeti jelentősége alapjában megváltozott és főleg gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy élénk képzelet alkotta ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek ("jack-o-lanterna"), s rémisztőnek tűnő fenyegetésekkel házról-házra vándorolva gyümölcsöket és édességeket zsaroljanak ki az ott lakóktól ("trick-or-treat").
 
A lámpás története szintén a kelta hagyományból ered: Jack a hiedelem szerint egy részeges kovács volt, aki állandóan valami tréfán törte a fejét. Egy alkalommal magát az ördögöt is megviccelte; felzavarta ugyanis egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt annak a törzsére. Mivel az ördög irtózott a kereszt érintésétol, nem tudott lejönni. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, hogy megígértette vele, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ehelyett odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak idoközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése