2009. december 31., csütörtök

"...autót tartani luxus."

Copyright by Nyafkamacska.
A verset pedig a Gyermekirodalom blogon találtam.

Lackfi János: Legjobb autók

Jó autó a Porse,
száguldás a sorsa.

Jó autó a Merci,
menetideje percnyi.

Jó autó a Skoda,
ha megy, az már csoda.

Jó autó a Lada,
csípős az illata.

Jó autó a Mazda,
elparkol a gazba.

Jó autó az Ifa,
fér rá sok tüzifa.

Jó autó a Trabant,
vele a lét kaland.

(Legjobb autó a műanyag,
ingyen van az üzemanyag.)
Az meg már csak hab a tortán, hogy a google képkeresője a "műanyag autó" kifejezésre az első oldalon kidobott egy autó alakú műanyag bilit. Ingyen üzemanyag, khm, khm.


Ma kék hold lesz



Szilveszterkor másodszor lesz telihold decemberben. A jelenséget kék holdként ismerik, bár a hold természetesen nem fog színt változtatni. A múltban viszont előfordult, hogy a hold egy kitörő vulkán miatt elkékült.

Egy hónapban általában egyszer van telihold, de mivel a Hold mozgása során 29,5 nap alatt jut el kétszer ugyanabba a fényfázisba, néha két telihold esik egy hónapra. A második teliholdat „kék hold” néven ismeri a csillagászat, bár a hold színe természetesen nem változik meg. Az angol nyelvben a „once in a blue moon” kifejezés (jelentése: nagyon ritkán) utal arra, hogy a jelenség nem túl gyakori.

2009 decemberében is lesz kék hold, ráadásul éppen szilveszterkor (a hónap első teliholdja december 2-re esett), a második teliholdat Magyarországon este 8 óra 13 perctől lehet élvezni. Legközelebb 2012. augusztus 31-én lesz kék hold, és 2028-ig kell várnunk arra, hogy megint szilveszterre essen egy kék hold.

Holdfogyatkozás is lesz

Több szilveszteri buli is témájául választotta a kék holdat, leghíresebb talán a thaiföldi Koh Phangané – a szigeten minden teliholdkor óriási partit rendeznek, a szilveszter és a kék hold miatt idén még nagyobb a felhajtás arrafelé (és bizonyára Kék hold koktélokat – gin, curacao, citrom – is árulnak majd).

Érdemes megjegyezni, hogy a 2009-es év a Csillagászat Éve volt, mert augusztusra esett Galilei híres távcsőbemutatójának 400. évfordulója – szép egybeesés, hogy kék hold búcsúztatja a neves évet. Ráadásul részleges holdfogyatkozás is lesz, még ha csak kis mértékű is. A részleges fogyatkozás magyar idő szerint este 7 óra 52 perckor kezdődik és 8 óra 52 perckor ér véget. Csúcspontján, este 8 óra 23 perckor a holdkorong átmérőjének 8 százaléka fog a Föld félárnyékában állni.
 
Amikor tényleg kék a hold

Bár a kék hold csak nyelvi fordulat, bizonyos vulkanikus tevékenységek hatására valóban előfordulhat, hogy a telihold kéknek látszik. Ilyen volt például 1883-ban, amikor az indonéziai Krakatau vulkán igen heves kitörést produkált. Rengeteg hamu érte el a Föld légkörének tetejét, és az apró, nagyjából egy mikron méretű részecskék éppen megfelelőek voltak a piros szín leárnyékolására. A hamufelhőn keresztül a Hold így kék, illetve időnként zöld színűnek látszott, a kitörés után még évekig.

Kisebb vulkánkitörések kísérőjelenségeként is elkékülhet a telihold, 1983-ban a mexikói El Chinon kitörése után is kéknek tűnt. De nagyobb erdőtüzek is előidézhetik a jelenséget, ha elég sok olyan hamurészecskét juttatnak a levegőbe, ami kicsivel nagyobb, mint a vörös fény hullámhossza.

forrás: index.hu

2009. december 30., szerda

Tudom, eltűntem...

de sok a vendég így az ünnepekkor.

Karácsony: szép volt, jó volt. A fám cseppet nagyobbra sikerült, mint amennyi szükséges, de gyönyörű formájú és jó illatú, úgyhogy egyáltalán nem bánom. Majd lesz róla fotó. Kaptam több hasznos, néhány haszontalan-de-legalább-szép, és néhány haszontalan-és-nem-is-szép dolgot. Csak épp azt nem kaptam senkitől, amit már több mint egy hónapja hangoztatok mindenhol: lepedőt. Na mindegy.

Viszont: azokkal vagyok együtt, akiket szeretek. 24-e óta egymást érik a vendégek, vagy én utazok hozzájuk. Sokukat évente kétszer látom csak, és bár van levél, meg net, meg mobiltelefon, de azért az nem ugyanaz, mint "élőben" leülni egymás mellé, mézeskalácsot falatozni, és egyszerűen együtt lenni. Ez az, amit nagyon, nagyon szeretek az ünnepekben.


2009. december 23., szerda

Holnap



Holnap, holnap, mi lesz holnap?
Ajándékot csomagolnak,
dobozokat kötözgetnek,
mosolyog is felnőtt, gyermek.
Egyet alszunk még az ágyon,
holnap jön a szent Karácsony!

(angol gyermekvers)

2009. december 20., vasárnap

Hómacska

Az ablakpárkányra készítettem. Ott azért nincs annyi hó, hogy egy hóemberhez elég legyen, a hókutyát meg már lestoppolta Csoóri, így lett a hómacska. Sütinek tetszik :)



Csoóri Sándor:
Hókutya

Csináljatok
hóembert,
én csinálok
hókutyát,
hószőrű komondort,
amilyen még sosem volt.

Így gondolom,
úgy gondolom,
kész is már a komondorom,
szájába jégcsap,
csont helyett azt kap.

2009. december 17., csütörtök

Márkus István: Hómari


Mikorton a völgyben megmögül a köd,
s a hó, a hótiszta hó a lepel,
és lepellőben, cuhapuhában
cammog-bummog a Tél:
akkor bú elő HÓMARI.

Ki ő, mi ő?
Nem tudja senki se,
A cinkosa:
a cinke se!

Hunnan a csendbül jő elő?
ez az el- s felillanó
tündér-ünő
vagy pille-nő?
Tényleg nem tudja senki se,
a cinkosa, a cinke se!

Fátyolba pátyolja termetét a szél,
áthullik rajt a hópihe.
Szöszmöthaján fénykoszorú.
Szöszmöthaján fényköszörű.
Talántán ő:
a völgyi tölgyi hölgy?
Hühüm, hühüm...

Egyszer, mikor még kicsik voltatok,
Hómari bejött az ablakon.
Pedig az ablak csukva volt.
A falióra kilencet ütött.

Hühüm, hühüm...

Sütött a Hold.
A Hold sütött.
S Hómari bejött az ablakon.

Hómari mondta: éhes vagyok.
Mit ennél, tündér? Zsíros kenyeret?
De már - képzeld - a zsír is elfogyott,
kenyerünk se volt? Nem is tudom...
Akkor Zsuzsinak eszébe jutott,
hogy mire jó a Hold!
Zsuzsinak mindig nagy esze volt.

Sebtiben gyúrtunk kilenc süteményt,
és betettük a tepsibe
- a tepsifüles tepsibe -,
felszóltunk a Holdnak: Süss ide!
A Hold pediglen, a jó öreg,
megfeszítette minden sugarát
és úgy sütött, mint addig még soha.

Így aztán meg is sült a sok sütemény.
Hómari hét-nyolcat bepakolt,
meg se látszott tünékeny termetén,
a sok finom sütemény
(vannak ilyen csodák!)...
Mi meg megettük, ami maradt.

Ő megköszönte illedelmesen
a pazar lakomát,
megbillentette csöpp fejét,
fénykoszorúba font szöszmöthaját,
meglibbentette fátyolát,
s elillant, ahogy jött, az ablakon át,
eltűnt az üvegen, az üvegeken át,
miközben künn az éjben,
a fekete éjben
megint kavargott,
táncolt,
tombolázott
szülőanyja, a hó,
a jó tiszta hó.

Ki ő? Mi ő? Nem tudja senki se,
se én, se te, se mink, se tink,
se minkese, se tinkese,
a cinkosa: a cinke se,
a madzagvári Vince se...
a högymögötti pince se...

Csak azt tudjuk
- de azt aztán holtbiztosan -
hogy:
Mikorton a völgyben megmögül a köd,

s a hó, a hótiszta hó a lepel,
és lepellőben, cuhapuhában
cammog-bummog a Tél:
akkor bú elő HÓMARI.

MELLÉKDALOCSKA:
Találgatás, mit csinál Hómari nyáron?

Talán a csücsökfelhőn lakozik,
talán a Himaláján napozik,
talán a tükör mélyén ténfereg,
talán a kutyaólban hempereg,
talán a rádióban fütyörész,
talán a könyökcsőben csücsörész,
talán a krecmedliben bütyörész?

Talán itt lappang valahol?
Talán az üstökömben vacakol?
Talán rágja a fülemet?
Pattogtatja a rímeket?

Ki ő? Mi ő? Nem tudható.
Hisz oly ritkán látható.
DE: a kontya,
ahogy bontja,
meg az a szép
homlokcsontja
szívreható,
kápráztató.

Celeb lettem :)

Legalábbis fogorvosi körökben. Ugyanis ma elmentem a Vaci által ajánlott dokihoz. Aki, miután meglátta a fogamat, fotózásba kezdett. És a munka fázisait végig dokumentálta.

Szóval a fogamat, mint érdekes és tanulságos esetet, többfelé mutogatni fogják. Arra azért kíváncsi lennék, hogy a fogorvostan-hallgatók vajon kihívásnak, vagy elrettentő példának tartják majd :) Mert én inkább az utóbbira tippelek.

És, a dolog nagy előnye, hogy halálom esetén könnyen azonosítható leszek. Pl. ha csak a fejemet találja meg a rendőrség, és körbeküldi a fogászatoknak a röntgenemet. Mesélte a doki, hogy volt ilyen esetük. Mily megnyugtató.

Viszont a kezelés tényleg egyáltalán nem fájt. Egészen meglepődtem. Mondjuk most, hogy kiment belőle a fájdalomcsillapító, már kezd sajogni. De ez várható volt, mondta is a doki, hogy egy-két napig normális. Egyenlőre nem vészes.

Az lenne a kérdésem Vaci, hogy hol szerzed be amit a doki felír, mert eddig nekem 2 gyógyszertárból egyik se tudott adni olyan oldatot, ami kellene.

2009. december 15., kedd

Karácsonyi versünk


Elek István:
Karácsony

Halld a csengő szép szavát,
mily vidáman száll,
fényes titkok ajtaját
nyitja, nyitja már.

Tárul ajtó, tárul szív,
zendül a szoba,
tündökölve ott virít
a karácsonyfa.

Mennyi gyertya, mennyi dísz,
mennyi csillogás!
Szívrepesve vártuk is,
attól oly csodás.

2009. december 13., vasárnap

Első hó

2009. december 11., péntek

Holle anyó



Élt egyszer egy özvegyasszony, annak volt két lánya: az egyik szép és szorgos, a másik csúnya és lusta. Az özvegy sokkal jobban szerette a csúnya lustát, mert az édeslánya volt. Minden munkát a másiknak kellett végeznie, az volt Hamupipőke a házban. Ott ült szegény napestig a kút mellett az úton, és font, egyre font, míg csak a vér ki nem serkent az ujjából.

Egyszer aztán úgy megvágta az ujját a szál, hogy az orsó is csupa vér lett tőle. Le akarta mosni a kútnál, de az orsó kicsusszant a kezéből, és beleesett a vízbe. A lány sírva fakadt, hazaszaladt a mostohájához, s elpanaszolta neki, mi történt. Az meg, ahelyett hogy megszánta volna, kegyetlenül ráripakodott:
- Ha beleejtetted, szedd is ki belőle!
Szegény lány visszament a kúthoz, nem tudta, mitévő legyen; félelmében végül is az orsó után ugrott. Elvesztette az eszméletét, s mikor aztán magához tért, egy szép, napfényes, virágos mezőn találta magát. Elindult, ment, mendegélt; egyszer csak egy kemencéhez ért. A kemence tele volt kenyérrel, s a kenyerek azt kiabálták:
- Húzz ki hamar! Húzz ki hamar, mert megégek! Már régen kisültem!
A lány nekilátott, és szép sorjában mind kiszedte őket a lapáttal. Aztán továbbment; ment, mendegélt, míg egy almafához nem ért. A fa tele volt almával, és azt kiabálta:
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már!
A lány megrázta a fát, hogy csak úgy hullott a sok alma, mint a zápor. Addig rázta, míg az utolsó szem is le nem hullott róla. Akkor az egészet szépen kupacba rakta, és továbbindult.
Ment, mendegélt, végre egy házikóhoz ért. A házikóból egy anyóka kukucskált ki barátságosan, de olyan hosszú foga volt, hogy a lány megijedt, és el akart szaladni. Az öregasszony azonban utána kiáltott:
- Ne félj tőlem, kedves lányom! Maradj nálam; ha minden munkát rendben elvégzel a háznál, jó sorsod lesz. Csak arra vigyázz, hogy jól megvesd az ágyamat, jól fölrázd a párnámat, hadd szálljon a pihéje; olyankor hó hullik fönt a világban. Én vagyok Holle anyó.
Az öregasszony olyan szépen rábeszélte, hogy a lány végül is összeszedte bátorságát, ráállt a dologra, és beszegődött hozzá. Mindent megtett a kedve szerint, az ágyát is mindig jól fölrázta, csak úgy szálltak a pihék, akár a hópelyhek.
De jó dolga is volt ám az öregnél! Soha egy rossz szót sem hallott, s ehetett, amennyi jólesett neki.
- Evett is eleinte jó étvággyal; hanem aztán valahogyan ízét vesztette a falat a szájában. Egyre kedvetlenebb, egyre szomorúbb lett. Eleinte maga sem tudta, mi leli; hanem utóbb, mikor már jó ideje szolgált Holle anyónál, ráeszmélt; hogy hazakívánkozik. Hiába ment itt ezerszer jobban a dolga, mint otthon, mégiscsak mindig ott járt a gondolata a messzi kis falusi házban. Végül aztán már nem bírta tovább, odaállt szépen Holle anyó elé, és azt mondta neki:
- Elfogta a szívemet a honvágy, nem maradhatok tovább nálad. Tudom, százszor jobb sorsom van itt, mégis azt mondja a szívem: vissza kell mennem az enyéimhez!
- Tetszik nekem, hogy hazavágyol - felelte az öreg -, ebből is látszik, hogy derék, hűséges teremtés vagy. És amiért olyan becsülettel szolgáltál, én magam viszlek fel a fenti világba.
Azzal kézen fogta, és egy nagy kapuhoz vezette.
- Innét most már mehet magad is - mondta -, ez a kapu egyenest a falutok határába nyílik.
A kapu kitárult, s abban a pillanatban, ahogy a lány átlépett rajta, sűrű aranyeső hullott rá a magasból, és az arany mind ott ragadt a ruháján; fénylett, csillogott az egész lány tetőtől talpig.
- Ez a fizetség a szorgalmadért! - kiáltotta Holle anyó a kapun át, és még a kútba esett orsóját is kidobta utána.
A két kapuszárny dördülve becsukódott, s lám a lány, amint körülnézett, ott találta magát a falujuk határában, nem messze az anyja házától.
Gyorsan útnak eredt, sietett haza boldogan. Ahogy befordult az udvarukra, a kút kávájáról meglátta a kakas és nagyot rikkantott:
Kukurikú! Mi történt?
Aranyos lányunk hazatért!
A lány bement a házba, és mert talpig arany borította, az anyja is meg a testvére is szívesen fogadta. Ő meg elmesélte, mi történt vele. Mikor a mostohája meghallotta, hogyan jutott a nagy gazdagsághoz, nagyon szerette volna, ha a csúnya, lusta lányának is ilyen szerencséje akad. Kiküldte hát fonni a kúthoz, a lány meg bedugta a kezét a tüskebokorba, összeszúratta az ujját a tövisekkel, bevérezte az orsót, bedobta a kútba, és utána ugrott. Ő is a szép mezőn tért magához; azon az ösvényen indult el, amelyiken a másik lány járt. Amint a kemencéhez ért, kiabálni kezdtek a kenyerek:
- Húzz ki hamar! Húzz ki hamar, mert megégek! Már régen kisültem!
De a lusta lány azt felelte:
- Hogyisne! Hogy összepiszkoljam magamat!
Az továbbment. Csakhamar az almafához ért.
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! - kiáltotta az almafa.
- Hogyisne! Hogy a fejemre essék egy alma! - felelte a lány, és továbbment.
Odaért Holle anyó házához, de egy cseppet sem ijedt meg az öregtől, mert már tudta, milyen nagy foga van, és tüstént elszegődött hozzá.
Az első nap erőt vett magán, szorgoskodott, és ha Holle anyó mondott neki valamit, rögtön megtette, mert egyre csak a sok aranyra gondolt, amit majd kapni fog tőle. A második napon azonban már lustálkodott egy kicsit, a harmadikon meg már alig akart fölkelni reggel. Holle anyó ágyát sem úgy vetette meg, ahogyan kellett volna; nem rázta föl a dunnát, hogy a pihék szétszálljanak belőle. Az öreg végül is ráunt, és kiadta az útját. A lusta lány cseppet sem búsult rajta, hogy a dolog így fordult; most jön majd az aranyeső - gondolta magában.
- Holle anyó őt is a kapuhoz vezette; hanem amikor a lány kilépett rajta, arany helyett egy jókora üst szurok zúdult a nyakába.
- Ez a fizetség a szolgálatodért! - mondta Holle anyó, és becsukta a kaput.
A lusta lány hazament; tetőtől talpig szurkos volt, s amikor a kakas meglátta a kút kávájáról, nagyot rikkantott:
Kukurikú! Mi történt?
Szutykos lányunk hazatért!
A szurok pedig rajta ragadt élete végéig.

2009. december 9., szerda

Ajándék a sorstól...

az a két nap szabadság, amit el kellett tennünk a téli szünetre, de ma kiderült, hogy mégsem lesz rá akkor szükség. Tehát kivehetjük még az ünepek előtt je-je :) Ez azt jelenti, hogy 11 helyett már csak 9 napot kell dolgoznom idén. Igaz ebből lesz egy karácsonyi vásár, egy koncert, egy karácsonyi ünnep, és 3 egésznap. Megyek közben kétszer színházba, és egyszer fogorvoshoz (remélem). És ajándékokat is kell készítenem. Szóval sűrű lesz...

De akkor is kaptam 2 nap szabit, kvázi ajándékba. Mert megérdemlem (?) :D

2009. december 6., vasárnap

Karácsonyi blog-díj

Kacskaringópia volt az a kedves emberke, aki megajándékozott vele :)


Természetesen adom én is vissza neki, és mindenkinek, aki be-benéz hozzám, olvassa a blogomat. Azok közül, akiket én olvasni szoktam, Esztert emelném most ki, azért, mert a druszám rengeteg jó kis karácsonyi ötletet találtam nála az elmúlt napokban.

További szép ünnepi készülődést kívánok mindenkinek, aki erre jár!

2009. december 5., szombat

Nincs Mikulás vol. 2.

Gyakran hazudok a gyerekeknek. (Például a héten képes voltam azt mondani Csibészkének és KarateKid-nek, hogy fiúk nem szoktak fiúkkal csókolózni. Sőt, összeházasodni sem.) Miért teszem? Mert hiszem, hogy ha egy gyermeket olyan információ birtokába juttatok, aminek feldolgozására még nem érett meg, az komoly problémát okozhat nála.

Sokan, sokszor bíráltak már emiatt. Rájuk szoktam gondolni Mikuláskor :) Azt hiszem, most épp a gyerek cipőjét biggyesztik ki az ablakba, pedig-pedig.


A Mikulásról és a rénszarvasról
1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni, de több mint 300 000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, és bár ezek nagy része ízeltlábú vagy baktérium, emiatt mégsem zárhatjuk ki azt, hogy a Mikulás repülő rénszarvason közlekedik.
2. A Földön 2 milliárd (2 000 000 000) 18 éven aluli gyerek van. De minthogy a Mikulás nem törődik hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 15 %-ára csökken (378 millió). Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételeznünk, hogy mindenhol akad legalább egy rendes gyerek.
3. A Mikulásnak, hála a különböző időzónáknak és a Föld forgásának (24 helyett) 31 óra áll rendelkezésére az ajándékok kihordására (ha feltételezzük, hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik). Ebből az következik, hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden egyes háznál, hogy lepakoljon, beugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt, visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra. Ha feltételezzük, hogy a szóban forgó 98,1 millió otthon egyenletesen helyezkedik el a Föld felszínén (ami persze nem így van), akkor két ház között a távolság 1,2 km. A teljes út pedig 117 millió (117 000 000) km, nem számolva azokat a kitérőket, amiket még a Mikulásnak is meg kell ejtenie.
4. Ez azt jelenti, hogy a Mikulás szánja mintegy 1000 km/s sebességgel halad, a hangsebességnél 3000-szer gyorsabban (Egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km-t tesz meg egy óra alatt, ha nagyon siet).
5. A szán rakománya egy újabb érdekes kérdés. Feltéve, hogy minden gyerek egy kb. 1 kilogrammos ajándékot kap (ami röhejesen kevés), akkor a Télapó szánja mintegy 321 300 kg-ot nyom. Nem számítva a Télapót. (Aki, ha tényleg minden otthonban megeszik egy kis édességet, mondjuk 2 szaloncukrot, akkor az út végére pontosan 2 943 000 kg-ot hízik, de ettől az apróságtól most eltekintünk.) Egy hagyományos rénszarvas max. 150 kg-ot képes elhúzni a földön. Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas (lásd: első pont) tízszer ennyit képes elhúzni, akkor is minimum 214 200 kell ahhoz, hogy az egész szánt (Télapó nélkül) elhúzza. Ez a sok szarvas 353 430 tonnára növeli az egész pereputty súlyát. Csak összehasonlításképp jegyzem meg, hogy ez négyszer olyan nehéz, mint az Enterprise nukleáris meghajtású anyahajó.
 

6. Ha ez a 353 400 tonna súlyú szán 1000 km/s-os sebességgel közeledik, akkor nagy légellenállásba ütközik. A légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas másodpercenként 143 000 000 000 000 (143 trillió) Joule energiát nyel el. Elhanyagolható idő alatt égnek el, (eközben 234 000 000 000 decibel erejű robbanás hallatszik) kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán (a rénszarvasokkal együtt) 4,26 ezredmásodperc alatt ég el. A Télapót, akire eközben 297 500 N centrifugális erő hat, 120 kg-os Télapó esetén (ami nagyon kevés), 8 207 123 kg-os erő préseli a szán háttámlájához.

Mindettől függetlenül persze simán azt hazudtam tegnap Rozálnak, hogy amit ő a Mikulás-szakáll tartómadzagjának vélt, az valójában a sapka kötője. Pedig igaza volt.


2009. december 1., kedd

Téli dekor és adventi naptár

Felraktam a téli dekorációnkat. Hógömb design by Anyu.



Ezek a szombati Csillag születik közben készültek :)






Az adventi naptár pedig vasárnap, a Lovagregény alatt. Ötlet: innen. (Kincsesbánya ez a blog!) Elegendő piros karton hiányában és karácsonyi csomagolópapír birtokában némiképp átalakítva; köszi Krisz. (A hóemberrel is lennének terveim, ha nem gond.)



2009. november 30., hétfő

Közeledik

Most már tényleg! Nemsokára itt lesz a karácsony. Minden ellenére a legkedvesebb ünnepem az évben. (Részleteket majd akkor.)

Tavaly úgy rémlik sokkal korábban, már november elején elkezdődött a "várakozás szép és örömteli időszaka" (he-he) itt a fővárosban. Kikerültek először is a karácsonyi akciós matricák a kirakatüvegekre. Aztán a feldíszített műfenyők a virágboltokban. Majd a karácsonyi fények is. Nem bántam, hogy korán kezdtem a ráhangolódást, mert így egy idő után már immunis voltam a külsőségekre, és volt időm tényleg felkészülni lélekben a karácsonyra.

Most ez is egy kicsit felgyorsul. Tegnap meggyújtottam az első gyertyát. Ma hajnalban mindenfelé láttam a várva-várt karácsonyi fényeket. Holnap pedig kezdődik a december. Szeretek ebben a sötét, nehéz, depis időszakban valami nagyon szépre várni, készülni. Könnyebb így.

2009. november 23., hétfő

Mikulás-vers

Kiválasztottuk ma a verset, amit majd elmondunk a Mikulásnak (ha egyáltalán be mer jönni a csoportunkba :D ).

Czeglédy Gabriella:
Jön a Mikulás

Jön már, itt a Mikulás,
fehér prémes, hósapkás.
Hétmérföldes csizmája
a világot bejárja.

A hatalmas puttonya
ajándékkal megrakva.
Jó gyerekek megkapják,
megtelnek a kiscsizmák.
Szerk.: Mivel a dadusnénimmel teljes egyetértésben állítottuk, hogy ugyanezt a verset tanultuk tavaly is, a kolléganőmmel ma kerestünk egy újat:
Sarkady Sándor:
Télapó

Hegyen-völgyön mély a hó,
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog,
puttonyában mit hozott?
Mindenféle földi jót:
dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó;
siess jobban, Télapó!
(Megj.: Bár nem tudom, számít-e, mert idén úgyis más lesz a Mikulás. He-he.)

2009. november 22., vasárnap

Ismét díjat kaptam

Ezúttal Máriától.


Nagyon megindított az indoklás, a szerző utólagos engedelmét kérve bemásolom ide: "Óvónéninek, mert becsülöm a munkáját, amit nap mint nap tesz a gyerekek között."

Annyira, annyira szívet melengető ezt kapni egy szülőtől. Nem azért mondom, mert magasztalni szeretném a pedagógus hivatást bármelyik másikkal szemben, értsétek jól: sokszor érzem úgy, hogy abszolut semmibe veszik a szülők a munkánkat, pedig.

Ez az év nagyon nehéz, több szempontból is. GáborGábor és Monk keményen azon vannak, hogy idegileg kikészítsenek minket a kolléganőmmel. Lefoglalják minden percünket, mellettük nehezen jut energiánk a többi húsz gyerkőcre. Pedig köztük is lenne olyan, aki kiemelt figyelmet igényel, pl. Csibészke, KarateKid és DDD fejlődéséhez nagyon sokat kellene velük foglalkoznunk, de még nem találtuk meg ennek a hatékony módját.

Másrészt, ez a hetedik évem óvónőként. Ez ugye a házasságokban is kritikus évnek számít ;) Sokszor azon kapom magam, hogy buszozás közben az álláshirdetéseket böngészem az újságban, mert úgy érzem, váltani kellene. Úgy érzem, nem éri meg erőn felül dolgozni ezekért a tűzrevaló kölkökért.

De aztán mindig jön valami, ami továbblendít, erőt ad: legyen az egy papírból készült palacsinta péntek reggel Göndörkétől, egy elismerő és együttérző tekintet a főnökömtől, vagy ez a blogdíj. Így mindenestül.

Halkan azért megjegyezném, hogy remélem fetűnik a hasonlóság az asztalom jelenlegi állapotával. (A bögrében vadcseresznyés tea van.)


Kacskaringópiának adom tovább a díjat. A kedves írásaiért, no meg az új sablon és kiegészítők hangulatáért. Egy-egy bejegyzését többször is elolvasom, csak mert jó meghallgatni a karácsonyi zenét, és nézni a hóesést a naptáron. Épp ahogy a díjon olvasható: "Kellemes Nálad!" :)

2009. november 19., csütörtök

Hepehupa

Mikor fősulisok voltunk, a szobatársammal gyakran mondtuk egymásnak, hogy "hepehupás úton nem lehet egymás után két hupa". Kirángattuk egymást a hupákból, és együtt örültünk a hepék tetején.

Azt gondolom, jól van ez így, mert nem tudnánk értékelni a hepéket, ha megszokottá válnának.

Egész héten hullámzott ez a hepehupás állapot. Kezdtük a hétfőt hepével, kedden hupa, tegnap újra hepe, és ma volt eddig a hét abszolut mélypontja. Remélem, holnap tényleg hepe jön :)

2009. november 16., hétfő

Gyáván megfutamodtam...

ma délután az SZTK-s fogorvostól.

Az alsó tagozatos élményeim óta rettegek a fogászati kezelésektől. Pedig-pedig... Tényleg nem értem miért, mert amúgy a fizikai fájdalmakat nagyon jól viselem. Csak ezt az egy fajtáját nem. Hiába tudom, hogy a kiidegelt fog már nem fájhat, mégis.

De most aztán muszáj volt lépnem valamit, mert eltört a fogam, és kiesett a tömés. Ja, és bemozdult a letört rész. Úgyhogy megkérdeztem pár ismerőst, és gondos (anyagi) mérlegelés után ma sírva, gyomorgörccsel elindultam az SZTK-ba. De amikor a dokinéni ránézett a fogamra, és röntgen nélkül rögtön közölte, hogy ki kell húzni, megszöktem.

Osztottam-szoroztam egy sort, felhívtam Anyut, hogy kidob-e majd hó végén, ha azzal keresem meg hogy éhen veszek, és előkotortam a régi kecskeméti fogorvosom számát. Kénytelen leszek elutazni hozzá, mert ő az egyetlen fogorvos akiben úgy-ahogy megbízok. Legfeljebb csak jövő karácsonyra lesz ágyam. Feltéve, hogy nem jön közbe semmi.

2009. november 14., szombat

A Faun és a Felolvasó

A héten már másodszor járok úgy, hogy megnézek egy filmet, és kanyarban nem azt kapom, amire számítottam.

Megkaptam DVD-n a Felolvasót. Előzetes ismereteim a filmről: egy nő és egy fiatal fiú viszonyt folytat, regények kerülnek felolvasásra (hülyén fogalmazok tudom, de nem tudtam, melyikük olvas fel a másiknak), majd évek múltán a bíróságon újra találkoznak. A nőt Kate Winslet alakítja.

Az első percben tudtam, hogy súlyos hibát követtem el a "már nagyon késő van, csak egy kicsit nézek bele, és majd holnap folytatom" elméletemmel, mert ahogy kiderült, hogy Ralph Fiennes játssza a férfi főszereplőt, már tudtam, hogy másnap zombi-üzemmódban fogok bemenni dolgozni. Külön öröm volt Lena Olin dupla szerepe, az a nő egy arckifejezésével többet mond el, mint az egész film. Szóval maga a történet nem fogott meg (legbosszantóbb motívum: a német főhős angol nyelvű könyvből tanul olvasni, és angolul írja a leveleit is...), de a színészi játékok felejthetetlenek.

Mai filmélményem: A Faun labirintusa. Amit hallottam a tartalmáról: egy kislány a háború elől egy titkos labiritusba menekül, ahol egy faunnal találkozik, és megtudja, hogy ő valójában egy hercegnő.

Olyan Narnia-feelinget vártam, és teljesen más volt. Persze utólag rákeresve a filmre mindenhol ott van a 16-os korhatár és a fantasy-thriller műfaj. Nagy meglepetést okozott, de odaszögezett a TV elé, és nagyon tetszett. A gyönyörű látvány különösen.

A tanulság: tájékozódnom kell a filmekről, mielőtt megnézem őket, hogy ne érjenek ilyen sokkhatások :)

2009. november 13., péntek

Dominó-nap

Mindjárt kezdődik :)

Nagyon szeretem, nem a show-feeling és a rekordok miatt, hanem mert a dominózás egy jó játék, bármilyen korosztály számára. És itt nagyon jó ötletek, érdekes és látványos megoldások vannak.

Szerintem nem csak nekem tetszik, ezt bizonyítja az is, hogy a Tecsőn rengeteg amatőr dominós videót találtam, a legjobban az alábbi tetszett. Van benne "építők kihívása" is :D

2009. november 11., szerda

Mérnök viccek

Ha nevetsz rajtuk, rokon lélek vagy :)

Adnak egy-egy piros gumilabdát egy matematikusnak, egy fizikusnak és egy mérnöknek. Megkérik őket, hogy adják meg a labda térfogatát.
A matematikus gondosan megméri a labda átmérőjét és ebből kiszámolja a térfogatot.
A fizikus megtölt vízzel egy mérőedényt, ebbe rakja bele a labdát és a kiszorított víz mennyiségéből megkapja a térfogatot.
A mérnök megnézi a labda sorozatszámát és a kis-piros-gumilabda-katalógusból kikeresi a térfogatát.
...............................................................

Közös konferenciára utazik vonattal 10 jogász és 10 mérnök. Dacára a mélyen gyökerező, antagonisztikus ellentétnek, beszélgetni kezdenek, és kiderül, hogy mind a tíz jogász megvette a teljesárú menetjegyét, a mérnökök összesen csak egy jegyet vásároltak. Izgulnak hát a jogászok, tenyerüket dörzsölgetve várják, hogy a mérnökök jól lebukjanak. Amikor jön a kalauz a mérnökök berohannak a WC-be.
A kaller odaér és dörömböl:
- A jegyét, legyen szíves! - mire a mérnökök az ajtó alatt kidugják az egy szem jegyet. A kaller bekiált nekik:
- Köszönöm, további jó utat!
Égnek a jogászok, elhatározzák, hogy majd visszafelé ők is okosak és trükkösek lesznek. Visszaúton úgy tesznek, mint a mérnökök odafelé, viszont a mérnökök most egy jegyet sem vesznek. Ezt a jogászok végképp nem értették, és már előre várták a mérnökök tuti lebukását.
Jön a kalauz a kocsi végében, ezért elindul a rohanás.
Jogászok az egyik WC-be, mérnökök a másikba. Nyomorog mindenki, mikor az egyik mérnök odaoson a jogászok WC-jéhez, majd bekopog:
- A jegyét legyen szíves...
...............................................................

A pilóták szerelőknek írt jegyzőkönyveiből...

Pilóta: A bal főfutó belső gumiját majdnem cserélni kell.
Mérnök: A bal főfutó belső gumija majdnem cserére került.

Pilóta: A tesztrepülés rendben lezajlott, az automatikus landolás nagyon durva volt.
Mérnök: Ezen a gépen nincs automatikus landolás.

Pilóta: Valami meglazult a pilótafülkében.
Mérnök: Valami meghúzásra került a pilótafülkében.

Pilóta: Döglött rovarok vannak a homloküvegen.
Mérnök: Élő rovarok rendelés alatt.

Pilóta: A robotpilóta magasságtartó módban 60 méter per perces ereszkedést produkál.
Mérnök: A hibát nem sikerült reprodukálni a földön.

Pilóta: Bizonyíték a bal főfutó szivárgására.
Mérnök: Minden bizonyíték eltüntetésre került.

Pilóta: A DME hihetetlenül hangos.
Mérnök: DME hihetőbb szintre halkítva.

Pilóta: Az önzárótól beragadnak a tolóerő szabályzó karok.
Mérnök: Az jó, pont arra találták ki.

Pilóta: A barát-ellenség azonosító működésképtelen kikapcsolt állapotban.
Mérnök: Igen, ez így szokott lenni.

Pilóta: Repedés gyanúja a homloküvegen.
Mérnök: Gyanú megerősítve.

Pilóta: Nincs 3-as hajtómű.
Mérnök: Rövid keresés után a jobb szárny alatt meglelve.

Pilóta: A gép viccesen viselkedik.
Mérnök: A gép figyelmeztetésre került, hogy nőjön föl, repüljön tisztességesen, és komolyodjon meg.

Pilóta: A célkereső radar hümmög.
Mérnök: A célradar újraprogramozva vers szavalás segítségével.

Pilóta: Egér a pilótafülkében.
Mérnök: Macska bevetése megtörtént.

Pilóta: Zaj hallatszik a műszerfal alól. Mintha egy manó egy kalapáccsal dobolna valamin.
Mérnök: A kalapács a manótól elvételre került.
..........................................................

Az optimista szerint a pohár félig tele van. A pesszimista szerint a pohár félig üres. A mérnök szerint a pohár túl nagy.

2009. november 6., péntek

2009. november 4., szerda

Csönd



Somlyó Zoltán: CSÖND. . .

Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.
Elveszni testben, csak lélekben élni,
míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent - nem remélni. . .
Hogy csak az édes csönd legyen veled. . .
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon. . . .

2009. november 2., hétfő

A három kívánság

Nyomtatható, szabadon felhasználható meseképek. (Amint tudom, beszkennelem rendesen, és akkor jobbak lesznek.)
Képek: Tappancs újság. (Igen, a macska miatt választottam.)
Színezés: sk. (Naná, hogy Süti lett a macsekból :) )
Mese: nem az eredeti, de nem rossz. (Holnap ezt fogom mesélni az oviban.)







2009. november 1., vasárnap

Első blogdíjam

Kaptam blogdíjat. Sőt, egyszerre két olvasómtól is. Kacskaringópia és Cat tisztelt meg ezzel a kedvességgel:



Szerk.: három olvasómtól. Danett a harmadik :)
Szerk.: négy :) Wattacukor.

Először azt gondoltam, ki se teszem. De aztán mégis. Mert a blognak köszönhetem, hogy őket megismertem. Nem igaz, hogy a számítógép és az internet tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, sőt. Okosan használva éppen ellenkezőleg. Ez a blog már a sokadik olyan hely a neten, ahol olyan emberkékkel találkozok, akikkel a való életben soha nem futnék össze. Nekem erről szól a blogolás, és az internet. Az új ismeretségekről, a kezdődő barátságokról. És a földrajzilag távol levő emberkékkel való kapcsolattartásról, eszmecseréről.

Tovább is adom a díjat: Vacinak. Mert ő ugyan ritkán ír (Hallod Vaci?! Ritkán írsz! :) ), de akkor gyönyörűt. Olyat, amit élvezet olvasni, akkor is ha nem vidám a témája. Köszönöm, hogy az olvasód lehetek!

2009. október 31., szombat

Halloween



Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti.

A druidák idejében az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet - egyszerre hódolva a Napisten és a holtak Ura előtt. A kelták hite szerint ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében "léteztek". Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, és ezáltal egyengethették útjukat a mennyei örömök felé.

Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol a halottakat, és űzték el a hideget. Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a temetők kapui kitárulnak és az elhantolt lelkek útra kellnek, felkeresik egykori lakhelyüket, valamint megpróbálnak visszatérni a világba. Ezen a napon megszűnnek a határok az élők és a holtak világa között, felborulnak a tilalmak, és egy teljes napon keresztül a sötétség uralkodik. A kelták természetesen kellő találékonysággal védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megtévesszék, zavarba ejtsék, majd örök távozásra bírják.
 
Az Amerikába irányuló tömeges kivándorlás 1840 körül hozta létre a Halloween ünnepet. Ekkor az írországi burgonyaínség következtében ezrek vándoroltak ki az óceánon túlra és magukkal vitték szokásaikat az Újvilágba. Napjainkra a Mindenszenteket megelőző nap eredeti jelentősége alapjában megváltozott és főleg gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy élénk képzelet alkotta ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek ("jack-o-lanterna"), s rémisztőnek tűnő fenyegetésekkel házról-házra vándorolva gyümölcsöket és édességeket zsaroljanak ki az ott lakóktól ("trick-or-treat").
 
A lámpás története szintén a kelta hagyományból ered: Jack a hiedelem szerint egy részeges kovács volt, aki állandóan valami tréfán törte a fejét. Egy alkalommal magát az ördögöt is megviccelte; felzavarta ugyanis egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt annak a törzsére. Mivel az ördög irtózott a kereszt érintésétol, nem tudott lejönni. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, hogy megígértette vele, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ehelyett odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak idoközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.

2009. október 30., péntek

365 nap - 364 éjszaka...

amit eddig eltöltöttem a lakásomban. Nem a legolcsóbb szállás, nincs is túl jó helyen, de mindent negatívumot feledtet, hogy se szülőkhöz, se főbérlőhöz nem kell alkalmazkodnom.

Ilyen volt:



Ilyen lett:



És még alakítom...

2009. október 26., hétfő

Tíz év

Szombaton volt a 10 éves érettségi találkozónk. (Nem, nem októberben érettségiztünk. Igazából nem is tudom, miért ősszel tartottuk, de végülis mindegy.) Mindenki megdöbben azon, hogy de. 10-kor kezdődött, és estig tartott. (Nem tudom, pontosan meddig tartott, mert az elsők között jöttem el - nem szerettem a gimit, na.) Dehát lánysuliba járam, képzelhetitek mennyit tud beszélni 23 lány + még néhány meghívott tanerő. (Rengeteget.)

A ballagásunkra kaptunk egy emlékkönyvet. Ezt a hagyományt anno mi kezdtük el a suliban. Kíváncsi vagyok, működik-e még, de elfelejtettem megkérdezni.

Szóval az emlékkönyv. Laponként kaptuk meg, kiosztottuk/elpostáztuk azoknak, akiktől szerettünk volna bejegyzést. Ők eljuttatták az alattunk levő osztály kijelölt emberéhez, akik összegyűjtötték, rendberakták, bekötették. És a ballagás napján készen a padunkra tették.

Most előszedtem, végignéztem. Olyan emberek írtak bele szép és szívhezszóló gondolatokat, akik 10 éve nekem valamiért nagyon fontosak voltak. És azóta nem is tudok róluk semmit. Vagy csak nagyon keveset. A családom ezalól természetesen kivételt képez. Ők kapták az első oldalakat, majd egy tablókép következett, aláírásokkal a lap másik oldalán.

Utána az osztályfőnököm írása, majd 6 számomra kedves lányé: róluk néha-néha hallok is valóban. A többi osztálytárs, csak hogy benne legyenek. Négy cserkészlány: róluk sem tudok, pedig mennyi mindenen átmentünk együtt... A két legjobb gyerekkori barátnőm: velük úgy-ahogy tartom a kapcsolatot, többnyire sms-ben. 4 lányka a suliból. 5 akkori felnőtt ismerősöm. 10 tanerő, akikkel jó kapcsolatom volt (Volt ilyen is??? Bár ahogy nézem, közülük egy sem tanított engem valójában, hanem ilyen-olyan beosztásban dolgoztak a suliban. Így biztos könnyebb volt jóban lenni velük.) Az utóbbi 19 ember sorsa ismeretlen számomra.

Nagyot fordult velem 10 év alatt a világ... Akkor azt hittem, azok a kapcsolataim örökre megmaradnak, de most látom csak, mekkorát tévedtem. Új emberekkel találkoztam, új gondolkodásmódokat ismertem meg, új értékrendem alakult ki. Vajon a mostani barátaimról sem fogok tudni semmit 10 év múlva? Remélem, nem így lesz. Jobban oda fogok figyelni a kapcsolataim ápolására. Ez lesz most az újévi fogadalmam.

Hogy most nincs is újév? Tök mindegy, érettségizni se októberben érettségiztünk...